Fürdőink története
Amikor a Római Birodalom határa a Duna volt, a mai Dunántúlt Pannónia provinciának hívták és a fővárosa a mai Budapest területén Aquincum volt (aqua vizet jelent latinul). Eddig 21 ókori fürdőt fedeztek fel itt a régészek. A vízvezeték rendszer és a gazdag római polgárok villáiban feltárt mozaikdíszes fürdők is az itteni fürdőkultúra több mint 2 ezer éves hagyományaira emlékeztetnek.
A népvándorlás korának lezárultával a honfoglaló magyarok a meleg vizű források közelében hozták létre településeiket, azonban dacára annak, hogy kultúrájuk több jellegzetesen keleti vonást tartalmazott nem voltak a fürdés barátai. Feljegyzések szerint ismerték egyes források hatásait, azokat mégsem használták fürdésre, csupán lovaik ápolására.
A johannita lovagok 1178-tól több kórházat építettek Budán, amelyek a mai Császár, Gellért és Lukács fürdők vizét adó források kincsét is hasznosították gyógyítás céljára. A Margit-sziget északi csúcsán található kénes források pedig egy leprakórházat tápláltak az 1200-as évektől.
A XVI. században a törökök foglalták el Magyarországot. Lehet, hogy a termálvízforrásokban kell keresnünk annak okát, hogy 150 évig itt maradtak?! A kor építészeti emlékei közül kiemelkednek a ma is működő fürdők, melyekbe egykor a nők és férfiak egyaránt beléphettek, de vagy külön időpontban, vagy egymástól elkülönült helyiségekben.
A Török Birodalom egész terültén épültek fürdők, a legtöbb természetesen a fővárosban, a legnyugatabbra fekvő pedig, amelyről már csak feljegyzések maradtak fenn, Magyarországon, Pécsett. Ezen kívül az 1500-as években Budán, Szegeden, Esztergomban, Szolnokon és Egerben építettek a törökök fürdőket. Ezek közül csupán az egri és néhány budapesti fürdő (Rác, Rudas) maradt fenn.
A XVIII. század közepére, végére tehető a vidéki gyógyközpontok kialakulása. 1743-ban foglaltatta kőbe az akkori tihanyi apát a "füredi savanyúvizet" szolgáltató forrást, majd nem sokkal később fürdőt emeltetett fölé. Balatonfüred gyógyvize azóta ismert széles körben. Balf fürdőit már a rómaiak is használták majd a XVI. században épült fürdőházai után az 1772-ben emelt fürdőháza tette ismertté. Hévízen is ebben az időben hozta létre az első tutajokra épített fürdőt Festetics György. Parádon szintén a XVIII. század utolsó éveiben épült fel az első fürdő.
A XIX. század elején kibontakozó hazafias eszmék terjedésének is színteréül szolgáltak a fürdőhelyek. Nem utolsósorban a kor művészeinek is találkozóhelyet teremtettek. Erről tanúskodik az is, hogy az ország harmadik kőszínháza a már akkor is sokak által látogatott Balatonfüreden épült fel. A fürdőélet egyik virágkorát a kiegyezés utáni időszak jelentette. Ekkor számos fürdő épült az egész országban. Ezek jelentős része ma határainkon kívül fekszik.
A XX. század elején épült Pest első gyógyfürdője, a Széchenyi Gyógyfürdő, becenevén a Szecska, mely Budapest és egyben Európa legnagyobb fürdőkomplexuma. A fürdő többféle fürdőhagyományt is ápol. A tágas, világos medencecsarnokok a római, a kádfürdők a görögök fürdőkultúráját idézik. Az északi fürdőkultúráról pedig a különböző osztályokon található izzasztóhelyiségek, merülőfürdők, szaunák tanúskodnak. A fürdő nevezetes kedélyes hangulatáról is; a külső medencékben pihenők gyakran játszanak sakkmeccseket a medence vizének felszínén lebegő sakktáblákon.
A XX. században a fürdők száma mellett kínálatuk is szélesedett. A természetes módon feltörő termálvizek mellett egyre több alkalommal hol a tervszerűen a mélyből felszínre hozott, hol a kőolajkutatás eredményeként felszínre tört vizekre épültek fürdők. Ilyen módon létesült többek között Bükfürdő, Zalakaros és Hajdúszoboszló fürdője is.
A múlt század közepétől már nemcsak a gyógyulni vágyók, hanem a kikapcsolódást igénylők is kezdték látogatni a fürdőket. Megváltoztak a szokások is és a társadalmi összetétel is. Míg XIX. század végéig a fürdők látogatása inkább az előkelők szokása volt, akik gyakran egy egész idényt is eltöltöttek egy-egy gyógyhelyen, a XX. század második felében a fürdőzés tömegjelenséggé és mindenki számára elérhetővé vált. Az itt eltöltött idő azonban jelentősen lerövidült. Ma már nem csupán a néhány, hanem az egy napos látogatások a leggyakoribbak.
A XXI. század elején újabb lendületet kapott a fürdőkultúra Magyarországon; a turizmus fejlesztésének egyik kiemelt ágazata lett. Számos fürdőt kibővítettek felújítottak korszerűsítettek, néhány helyen új fürdőkomplexumok épültek-épülnek, és megkezdődött a műemlékfürdők felújítása is. Ezt a trendet az is erősíti, hogy egyre inkább előtérbe kerül az egészség megőrzése, illetve természetes úton történő visszaszerzése, amelyben kulcsszerepet játszhatnak a fürdők.
Emellett egyre több régi kastélyt újítanak fel és alakítanak át minden igényt kielégítő szállodává (Parádsasvár, Hőgyész, Röjtökmuzsaj). Közülük is kiemelkednek azok, amelyeket minden olyan berendezéssel felszereltek, ami az egészségtudatos, pihentető kikapcsolódáshoz szükséges.